Az egyik drága mesterem azt is vállalta szolgálatként, hogy az eredeti Bhakti Kutir fiatalabb alapítójának tanító jellegű beszélgetéseit is feljegyezte, majd azokat leközölte a templomuk kiadványaiban, heti és napi lapokban!
Az egyik ilyen beszélgetés folyamán Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura Prabhupāda-nak feltettek egy kérdést Jézus Krisztussal és a gurui minőséggel kapcsolatban. Íme egy relevány rész ebből a beszélgetésből:
Kérdés: Jézus Krisztus jagad-guru-ként, az egész világ lelki tanítómestere. Önmagában az Ő utasításai elegendők lelki jólétünkhöz. De ettől függetlenül kell-e elfogadni egy mahānta-gurut – egy magasztos spirituális ācārya-t (mester, aki a példájával tanít) –, aki ezen a világon él?
Válasz: Mindkettőt elfogadjuk – jagad-gurut és mahānta-gurut is. Ha csak a jagad-guru-vāda [jagad-guru-izmus] rendszerét fogadjuk el, az sok nemkívánatos következménnyel is járhat. Ha valaki egy ilyen múltból származó nagy lelket – jelen esetben Jézus Krisztust – jagad-gurunak fogad el, és a jelenben is az ő nyomdokaiba kíván lépni, de úgy gondolja, hogy nincs szükség mahānta-gurura, akkor kérdéses, hogy mennyire lesz képes megfelelően követni Jézus nézeteit. Ugyanis csak a mahānta-guruk egymást követő láncolata az, akik kegyükből átadják nekünk a Legfelsőbb Úr vagy a jagad-guru ācāryák szavait.
Példaként láthatjuk azt a vízfolyamot, ami a Himalájában keletkezett és a Gangesz partjai között jött le egészen idáig, Navadvīp-ig. Így bár nagy távolságra ülünk a víz forrásától, képesek vagyunk megérinteni olyan vizet, ami a Himalájából ered. Ugyanígy a mahānta-guru hozza el a śuddha-bhakti (a tiszta, önzetlen szeretet) folyó áramlását – ami olyan tiszta és szent, mint a Gangesz vize. Elhozza nekünk azt az áramlatot, amely a Legfelsőbb Úr lótuszlábaitól ered, és a fejünkre záporozza.
Ha nem léteztek volna a Gangesz partjai, akkor egy olyan hétköznapi és gyenge ember, mint én, erőforrások nélkül, soha nem tudott volna felmászni a Himalája hegyei közé, hogy megérintse ezt a vizet. És e folyópartok nélkül a Himalájából származó tiszta forrás koncentrált áramlása szétszóródna, és kénytelenek lennénk apró szennyezett patakokat elfogadni, mint a Himalája tiszta vizét, ami a mi szerencsétlenségünk lenne.
Így ha Jézus Krisztus kétezer évvel ezelőtt hirdetett tanításait nem hozzák el a guru-paramparā-n (tanítványi láncolaton) keresztül a jelenbe, és ha Jézus Krisztus üzenetét csak könyvekben és feljegyzett utasításokban keressük, fennáll annak a lehetősége, hogy tévedésből az Ő általa hirdetett igazságok torzítását fogadjuk el, de még az is, hogy a tanításaival ellentétes nézetteket fogadunk el.
Így a mahānta-guru egyben jagad-guru is. Ő a korábbi jagad-guru megnyilvánulása. Tanítványi utódláson keresztül megkapja a jagad-guru tanításait, és irgalmasan átadja azokat nekünk.
Ő nem olyan ember, aki megtévesztene minket azzal, hogy nem mutatja meg a valódi igazságot, vagy csak azért mond bizonyos dolgokat, hogy kedvünkbe járjon. Semmi evilági dolgot nem kíván tőlünk. Ő az igazság elfogulatlan kinyilatkoztatója.
Om Tat Sat
Baktai Ádám, az eredeti Bhakti Kutir alapítóinak alázatos szolgája.