Baktai Ádám válaszol: Jógikus hozzáállás a sok új jóga ágazathoz?!

Mostanában, hogy az oktató képzés előtt sok-sok jógínivel találkozók, többször is feljött az a téma, hogy mi lenne a helyes hozzáállás a sok újonnan alakuló jóga irányzat témájában. Nem tudom, hogy amit én képviselek az helyes-e, de az én jógában tett tanulmányaira támaszkodva, ezt gondolom:

Olyan sok új jóga irányzat alakult ki mostanság, hogy én magam, magamnak elkezdtem kategorizálni őket. Elsőként ott vannak a nagyon jó kezdeményezések, de ezek valójában régóta rendben működő jóga rendszerekben végrehajtott “újítások”, amelyek általában csak jobban kihangsúlyozzák a jóga gyakorlás egy-egy elemét.

Más esetekben az láthat, hogy maga az oktató annyira domináns személyiség, hogy meg akarja alapítani a saját ágazatát. Itt azért az egó be szokott villanni, mert kb. pár év vagy pár hónap jóga gyakorlás után általában nem az szokott lenni a legégetőbb lelki szükséglet, hogy saját jóga stílust alapítson az ember, de itt azért az is bejátszik, hogy hirtelen nagyon sok jóga oktató lett, nagyon sokan akarnak ebből megélni, és a marketing törvényei alapján valamivel ki kell tűnni a tömegből, hogy nagyobb legyen nézettséged, a látogatottságod vagy, hogy több előfizetőid legyen. Az én részemről szerintem ez is rendben van.

És, hogy miért gondolom, hogy ez rendben van? Mármint az, hogy valaki nagyobb egóval fut neki a jógának? Mert a Védikus Indiában is volt ilyen. Hiszen mi emberek ilyenek vagyunk.

A tradicionális jóga filozófia eleve azért hisz a tanításban, mert azzal mi tanárok is fejlődünk. Mert az utolsó részét a teljes tudásnak csak akkor érhetjük el a Védák szerint, ha mi is tanítjuk azt, amit gyakorlunk. (Itt bővebben is tudsz erről olvasni.)

Pl. nekem az egyik Ájurvéda professzorom Kalkuttában mindig azt mondta nekünk, egy-egy technikaibb, összetettebb előadás után, hogy “most menjetek haza és ezt magyarázzátok el a legidősebb rokonaitoknak, úgy, hogy azt ők meg is értsék!”.

Szóval a tanítás az nekünk tanároknak is egy hihetetlen lehetőség a tudásunk elmélyítésére. Mert a tanítással nekünk is fejlődnünk kell, valamelyest technikailag, valamennyit szakmailag, de leginkább emberileg!

És amennyiben már valaki fejlett tanári szinte mozog, azokat a személyeket is 2 féle ember típusra osztja fel a Védikus irodalom. A Rishikre és a Munikra!

A Rishi az, aki szinte postásként, úgymond “csak” közvetíti azt a tudást a diákjainak, amit ő a mestereitől tanult. Persze itt is van némi költői szabadság abban, hogy modernebb nyelvezettel, vagy frissebb példákkal szemlélteti az ember a mondanivalóját, de a lényeg, az esszencia, ami ugyanaz marad, változatlan és eredeti.

A Muni-k viszont azt érzik, hogy nekik valami újat kell adjanak a világnak, hogy le tudják tenni a névjegyüket. Pl. a Káma Szútra szerzője is egy Muni volt, Vatszajána. Mert habár nagyon sok információ fellelhető a Védákban a helyesen megélt szexualitásról, de össze vonva, csak erre a témára fókuszálva Vatszajána volt az első, aki így elmélyült a témában.

Szóval a Muni-k is lehetnek hiteles forrásai egy ősi tudásnak, amennyiben emberileg rendben vannak, és ők is hiteles forrásból tanulva állnak elő valami “újjal”.

A többi “friss Jóga” ágazatot, ahol ez az emberi tényező hiányzik: a baromság, a lehúzás és a kifejezetten ártalmas kategóriákba sikerült fejben beskatulyáznom.

A Baromság kategória: Természetesen én is posztolni szoktam, az elképesztő blőd “új jóga irányzatok” vicces videóit,  pl. sör jóga, fű jóga, metal jóga, dühös jóga, de korunk ezen vívmányai nem érdemelnek sok szót.

A Lehúzás kategória: A lehúzást itt nem feltétlen rossz szemszögből gondoltam, habár van olyan is, itt inkább arra, gondolok amikor valaki megpróbál még egy bőrt lehúzni a jógáról. Pl. már kiöregedtem a hokiból, de látom a jóga divat hullámot, és szeretnék a jég közelébe maradni, így elő állok az Ice Yoga rendszerrel.

Meg persze vannak az ilyen lehúzós marketing “jóga” irányzatok, de az meg már lehet, hogy a kifejezetten ártalmas kategóriába kellene sorolni.

Om Tat Sat

folyt. köv.

Goredas

Ádám névjegye

1976-ban születtem és 2 éves korom óta vagyok teljesen belehabarodva a védikus kultúrába. 15 éves koromban volt szerencsém kiköltözni Indiába egy tradicionális kolostor iskolába, ahol 10 éven keresztül nemcsak tanulhattam a keleti tudományokat, hanem benne is élhettem ezeknek az ősi tudományok kultúrkörében is. A kolostorban 2.30-kor keltünk, és a tanuláson kívül minden nap részt vettünk 2-2 órás meditáción és templomi szolgálaton, valamint elég sok kerti munkát és takarítást is felajánlhattunk, mint szolgálat. Magunkra főztünk és tradicionális sár és bambusz kunyhókban laktunk, ahol természetesen sem víz, sem villany nem volt. De mindenek felett az volt a legfelemelőbb, hogy együtt élhettünk azokkal a mesterekkel, akiktől tanultunk. Az elmúlt majd 30 évben, 4 kontinenst jártam be, mint tanár / terapeuta, és ezt az első kézből szerzett tudást próbálom átadni azoknak, akik megtisztelnek azzal, hogy eljönnek hozzám kezelésekre, jóga órákra, vagy azokra az oktatásokra, amelyeket rendszeresen tartok. Om Tat Sat Baktai Ádám
A bejegyzés kategóriája: Bhakti Kutir, Jóga, Védikus Tudástár
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük