A legeslegelső Rámajánát egy Válmíki Risi nevezetű szent írta le. 7 kötetben, 24,000 versben, amiben 480,002 szó szerepel. Ez nagyjából a Mahabhárata egy negyedét teszi ki, míg kb. négyszerese az Iliásznak.
A mai kutatások a Rámajána eposzban leírtak megtörténését és majd annak leírását idő számításunk előtt 5-7,000 évre teszik. Ugyanis Válmíki fontos szerepet vállalt Szíta és Ráma gyermekeinek felnevelésében. Szóval magát a Rámajána eposzt még Ráma idejében kezdte leírni Válmíki Risi.
Válmíki Ráma fiait, Lavát és Kust tanítja íjjal lőni…
Így a védikus irodalom tudósai nagy százalékban Válmíki Risit nevesítik meg, mint az első költőt. Sőt, a fáma úgy szól, hogy Válmíki volt az, aki megalkotta a sloka-ként ismert szanszkrit vers formát. Ez egy 4 sorból álló vers forma, ami soronként 8 szótagból áll, és így összességében 32 szótagból formál meg egy versszakot.
Az irodalmi kutatások azt mutatják, hogy a klasszikus szanszkrit utáni időszakban, ez a vers forma lett a legnépszerűbb. Ebben a formátumba íródott a Rámajána, a Mahábhárata és a Bhagavad Gítá legtöbb verse is.
De mindemellett Válmíki “nemcsak” a Rámajána történéseit írta le elképesztő művészien, hanem hosszú passzusokat is áldozott arra, hogy leírja pl. azt, hogy Ráma, Szíta és Laksman hol éltek a 14 év száműzetés alatt. Sőt, nemcsak a helyeket írta le részletesen, hanem a növényeket is, botanikai pontossággal! Mindezt úgy, hogy még egyes Ájurvédikus szövegek is támaszkodnak a Válmíki által leírtakra!
Ráadásul több, mint 200 növény került leírásra! Szóval Válmíki nemcsak az első költő volt, de valószínűleg az első botanikus is!
Om Tat Sat
Baktai Ádám keletkutató, a keleti kultúrtudományok szakértője
