A Garuda Purána egyike a Védák történeti leírásainak. Két részből áll és sok-sok ezer versében egy igen széles repertoárnyi témakört elevenít fel.
Az első részben például a Dhanvantari Szamhita egy több mint 70 fejezetes szakasz, ami az Ájurvédikus gyógyászat témakörét járja körül és olyan Ájurvéda klasszikusoknak is alapjául szolgált, mint pl. Szusruta Szamhita és az Astanga-hridaja. De emellett a drágakövektől kezdve a templom építésig, a csillagászattól a nyelvtanig nagyon sok minden szóba kerül.
Majd első rész utolsó 10 fejezte a jóga rendszerét dolgozza fel, és így ennek a 10 fejezetes etapnak egy külön neve is van, ami a Brahmá Gítá, vagyis Brahmá éneke.
Az itt leírtak a Brahmá Gítá utolsó fejezete, ami egyben az utolsó fejezete a Garuda Purána első részének is:
“Ó, Arjuna, Pritha fia, a morális tiltások (jáma), a betartandó előírások (nijáma), a fizikai testhelyzetek gyakorlása (ászana), a légzés szabályozás (pránajáma), az elme elvonatkoztatása a külső világtól (pratjahára), a meditáció (dharana), az elmélkedés (dhjána) és a teljes megvilágosodás (szamádhi) a jóga folyamat nyolc lépcsőfoka, ami a végső felzabaduláshoz vezet.
A (jóga folyamatában) legmagasabb erény az, amikor minden teremtmény iránt megszűnik minden erőszakos és bántó hajlam, minden koron. Az együttérzésből fakad a legmagasabb boldogság. Így mindig azt mondd, ami igaz és kellemes. Ne mondj ki olyat ami igaz, de kellemetlen, de a kellemes hazugságot sem, ez az örök erény.
Valaminek az eltulajdonítását vagy erőszakkal történő megszerzését sztéjamnak hívják, ennek ellenkezője érdemhez vezet. Brahmacsárjának hívják a szexuális vágyról mindenkori és minden körülmények között való lemondást, mind az elme, mind a beszéd és mind a tettek szintjén. Ajándékok el nem fogadását (viszonzás nélkül) még nehéz helyzetekben sem és a szorgalmas lemondást aparigrahának nevezik.
A megtisztulás legyen az akár külső, akár belső, történhet föld és víz segítségével, vagy az elménk gondolatainak megtisztításával. Az elégedettség az, amikor az öröm a könnyen megszerezhető, kérés nélkül elérhető dolgokból áll. A lemondás abból áll, hogy az elmét és az érzékszerveket egy adott célra összpontosítjuk, vagy a test lesoványodását idézzük ellő csandrajánam vagy kricsha csandrajánam vezeklések gyakorlásával.
Az Óm, a Sata Rudrija és Védánta szövegek recitálásával elért belső megtisztulást szvadhjájának nevezik. A Hari-ba vetett töretlen hitet, valamint a Srutikban és Szmritikben felsorolt rítusok végrehajtását spirituális szemlélődésnek nevezik.
A szvastika a padma és az egyéb gyakorlatok a jóga különböző testhelyzetei. A levegőt, ami az ember szervezetében áramlik, pránának hívják, és a pránájáma a légzés kiáramlásának ellenőrzéséből áll.
Ó, Pandava, a Pratjahára abból áll, ha visszatartjuk az elmét és az érzékszerveket a külső világ valótlan tárgyai irányába való vándorlástól. A meditáció a Brahmanon való meditálásból áll, akár megtestesült, akár testetlen formában.
Az “én” (a lélek) Brahman minőségén kell meditálni a jóga kezdetén, míg a Legfelsőbb Brahmamom (felsőlélek) a későbbi szakaszában, a megnövekedett spirituális erők megszerzése után. Az a tudás, hogy az “én” is a legfelsőbb Brahman minősége, a szamádhi állapotát képviseli.
Az a beszéd, az a tudás és az a felfogás, ami azt képviseli, hogy „én is része vagyok a Brahmannak” vezet a felszabaduláshoz.”
Om Tat Sat
Baktai Ádám Hindu pap, a keleti kultúrtudományok szakértője
Visszajelzés: A Védikus irodalom felépítése… | Bhakti Kutir