A szanszkrit nyelv csodálatos, de egyben nagyon bonyolult is. Elképesztő árnyalatok jelenek meg a szavak használatban, ami hihetetlen mögöttes tartalommal is bír. Ebből eredendően elképesztő mennyiségű változata van a Bhagavad Gitának. Pont ezért próbáltam teljesen hű maradni a szanszkrit szöveghez, és azt visszaadni a mi nyelvünkön, amit Krisna mondott Ardzsunának 5000 évvel ezelőtt! Íme:
Dhritarástra így szólt:
Mondd, Szandzsaja, mit tettek fiaim, és Pándu fiai miután harcra vágyva összegyűltek a szent Kuruksétra mezején. (1.)
Szandzsaja így szólt:
A hadrendbe állított Pándava-sereg láttán Durjódhana, tanítója (Dróna) elé lépett, és így szólt: (2.)
Tanítóm, nézd Pándu fiainak hatalmas seregét, melyet bölcs tanítványod, Drupada fia állított hadrendbe. (3.)
Nagy íjászok vannak köztük, akik csatában egyenértékűek akár Bhímával és Ardzsunával, mint pl. Jujudhána és Viráta, vagy a nagy Drupada. (4.)
Dhristakétu, Csékitána, Kásí királya, Purudzsit, Kuntibhódzsa, és Saibja mind kiváló harcosok. (5.)
A rettenthetetlen Judhámanju, a hatalmas erejű Uttamaudzsa, valamint Szubhadrá fia és Draupadí fiai, mind híres harci szekeres vitézek. (6.)
Most pedig figyeld, ó bráhmanák legkiválóbbja, kik a mi seregünk vezérei; felsorolom őket számodra. (7.)
Te magad, Bhísma és Karna, a viadalokban mindig győztes Kripa, Asvattháma és Vikarna, valamint Szómadatta fia. (8.)
Sok más hős is felsorakozott, akik akár életüket is feláldoznák az én kedvemért, ők mind tapasztalt katonák és kiváló fegyverforgatók. (9.)
Hatalmas haderőnk felett Bhísma őrködik; míg ellenfeleink hadereje igen csak korlátozott, és Bhíma őrködik fölötte. (10.)
Így vigyázzatok Bhísmára mindannyian, mindenhol és mindig, mert ez a legfontosabb stratégia! (11.)
Ekkor a vitéz Bhísma, a Kuru-nemzetség rettenthetetlen ősatyja, hangosan kagylókürtjébe fújt, ami úgy hangzott mint az oroszlánbőgés, ezzel megörvendeztetve Durjódhanát. (12.)
Ezután tüstént felharsantak a kagylókürtök, a dobok, a harsonák és a kürtök, így rettentő hangzavar támadt. (13.)
Ezek után fehér lovak vonta, nagy harci szekerükön állva Krisna és Ardzsuna is megfújták transzcendentális kagylókürtjeiket. (14.)
Krisna a Páncsadzsanját, Ardzsuna a Dévadattát, míg a farkasgyomrú, rettentő Bhíma a nagy Paundra kagylókürtöt szólaltatták meg. (15.)
Judhisthira király, Kuntí fia, az Anantavidzsaját, Nakula és Szahadéva, pedig a Szugosha és a Manipuspaka nevű kagylókürtjeiket fújták meg. (16.)
Kásí királya, a páratlan íjász, a vitéz harcos Sikhandi, Dhristadjumna, Viráta, a legyőzhetetlen Szátjaki, Drupada, valamint Draupadí és Szubhadrá erős karú fiai, mind megfújták saját kagylókürtjeiket, ó földkerekség ura! (17-18.)
Az eget és földet betöltő robaj megrengette Dhritarástra fiainak szívét. (19.)
Ekkor Ardzsuna, Pándu fia, akinek lobogóját egy majom (Hanumán) díszített, felemelte íját, de mielőtt kilőtte volna nyilait, végig nézett a felsorakozott Dhritarástra-seregen , és Krisnához fordult. (20.)
Ardzsuna így szólt: Ó Tévedhetetlen, kérlek hajtsd szekeremet a két sereg közé, hadd vegyem szemügyre a harcra készen felsorakozottakat, hogy tudjam kikkel kell megküzdenem ebben a rettenetes ütközetben. (21-22.)
Látni akarom, kik azok, akik összegyűltek csatára, hogy Dhritarástra gonosz fiának kedvére tegyenek. (23.)
Szandzsaja így szólt: Ó, Bhárata leszármazottja, Ardzsuna kérésére Krisna a két sereg közé hajtotta tekintélyt parancsoló harci szekeret. (24.)
Bhísma, Dróna és a többi fejedelem színe előtt Krisna így szólt: „Nézd, Ardzsuna, az összesereglett Kurukat!” (25.)
A két sereg soraiban Ardzsuna látta, hogy ott állnak az atyái, nagyatyái, tanítói, anyai nagybátyái, testvérei, fiai, unokái, barátai, apósait és jóakaróit. (26.)
Rokonaival és barátaival szemben állva Ardzsunát végtelen szánalom fogta el és együttérzésből így szólt: (27.)
Ardzsuna így szólt: Ó Krisna, enyéimet látva összecsapásra készen, tagjaim reszketnek, ajkam kiszáradt. (28.)
Egész testemet remegés bénítja, Gandíva íjam kicsúszik kezemből, és borzongók ugyan, de bőröm tűzben ég. (29.)
Képtelen vagyok lábaimon tovább állni! Össze vagyok zavarodva és nagyon rossz előjeleket látok, Ó Késava, (Kési démon legyőzője). (30.)
Nem látom mi jó származhat abból, ha megölöm rokonaim e harcban, így nem is vágyok ilyen győzelemre. Sem a királyságra, vagy az abból fakadó örömre. (31.)
Mi értelme a királyságnak, az élvezeteknek és az életnek, Ó Govinda (A tehenek Védelmezője), ha azok akik kedvéért értelme lennek a királyságnak, az élvezeteknek és a boldogságnak, mind itt sorakoznak fel a harcmezőn. Akik hajlandók feladni életüket és vagyonukat a csata kedvéért, és akik egyébként a tanítóim, az atyáim, a fiaim valamint a nagyatyáim is. Sőt itt állnak anyai rokonok, apósok, unokák, sógorok és mindenféle más rokon, akiket én nem vagyok képes mind leölni, Ó Madhuszúdana (Madhu démon elpusztítója), még akkor sem ha ők ölnek meg engem. (32-34.)
A három világért sem lennék hajlandó, nemhogy ezért a földért, megölni Dhritarástra fiait, hiszen mi boldogságunk származhat abból, Ó Dzsanárdana (Minden élőlény fenntartója). Mi válunk bűnössé, amennyiben legyilkoljuk ezeket a támadókat, hiszen ők nem csak Dhritarástra fiai, hanem barátaink is és rokonaink is. Milyen boldogság származhatna abból, ha legyilkoljuk saját rokonainkat, Ó Mádhava (A Szerencse Istennőjének Férje). (35-36.)
Kapzsisággal a szívükben, ezek az emberek nem látnak semmi rosszat abban, hogy viszályba keveredjenek barátaikkal, vagy akár abban, hogy a saját családjukat legyilkolják. De mi miért követnénk el ilyen bűnt, akik tudják, hogy a család kiirtása bűnös tett, Ó Dzsanárdana (Minden élőlény fenntartója). (37-38.)
A család kipusztulásával odavesznek a család örök hagyományai; a hagyományok vesztével pedig elvész a kötelességtudat és a hitvallás (dharma) a családokban. (39.)
Amikor az adharma túlsúlyba kerül a családokban, a nők védtelenné és kiszolgáltatottá válnak, ebben az esetben, pedig nem kívánt utódok születnek e világra, ó Krisna, ó Vrisna leszármazottja. (40.)
A nem kívánt utódok pedig elpusztítják a családokat, a családi hagyományokat és ezzel az család ősatyait is, akiknek hagyatéka elvész, a rituális megemlékezés és tiszteletadás híján. (41.)
A nem kívánt utódok miatt, miután elvésznek a családban a hitvallás és a kötelesség tudat, ez a társadalomban is megnyilvánul, így hanyatlani fog a közjó is. (42.)
És akik közben járnak a családi hagyományok elpusztításában, azok örökre a pokolra kerülnek, legalábbis ezt így hallottam a bölcsektől, ó Dzsanárdana, (minden élőlény fenntartója)! (43.)
És mily különös, hogy mi is erre a hatalmas bűnre készülünk, rokonaink legyilkolására, mohón vágyva a királyi pompa gyönyörét. (44.)
Ennél még az is jobb lenne, ha a csatatéren fegyvertelenül és minden ellenállás nélkül halok meg Dhritarástra fiainak keze által. (45.)
Szandzsaja így szólt: E szavak után, Ardzsuna kedvét vesztve letette íját és nyilait, majd leült harci szekerén és elborította elméjét a bánat. (46.)
Om Tat Sat
Baktai Ádám Hindu pap, a Védikus tudományok szakértője
