Már többször írtam nektek arról, hogy a legtöbb lelki és vallási kultúra a Hold naptárat követi, és ezért éves szinten eltérő napokon szoktak megtörténni a spirituális ünnepek, még nálunk az európai hagyományokban is, mint pl. a húsvét vagy a pünkösd.
Ezzel így vannak Indiában is. Minden évben 12 hold hónapot tartanak be, de mindig marad egy kis extra azáltal, hogy a Hold 27 nap és 8 óra alatt kerüli meg a földet, és 29 nap alatt ér vissza ugyanoda a földünkhöz képest, mint a kiinduló pontban. Így minden 2 és fél évben a 12 hold hónaphoz képest hozzáadnak egy extra hónapot, a Purushottama hónapot a Védikus Kalendáriumokhoz.
A Purushottama szanszkrit szó az jelenti, hogy a „legmagasztosabb” de ezt a hónapot Amala mászának is hívják, azaz hibátlan hónapnak.
Idén, 2020-ben is lesz ilyen. Szeptember 17-től – Október 16-ig fog tartani. Ebben a hónapban a szokás az, hogy lelkileg foglalkozzunk sokkal többet magunkkal. Meditáljunk, tanuljunk, rakjuk rendbe a belsőnket és iktassunk be olyan szokásokat, amelyek fent is tartják a rendbe tételeinket.
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy hanyagoljuk el a materiális világ által támasztott felelősségeinket és feladatainkat, elvégre egy hónap azért elég hosszú idő. Minél több a felelősségünk annál több ember billen ki, a mi kibillenésünkkel. A Védák szerint nincs hitéletünk és civil életünk. Egy életünk van, aminek része a spirituális értékrendünk és a világi életünk feladatai is.
Nekünk nyugatiaknak különöseb vigyáznunk kell az egyensúlyra, mert hajlamosabbak vagyunk még a jó dolgokat is fanatikusabban látni és csinálni. Sokszor az sem számít, ha az egész környezetünk azt nyögi, hogy mi éppen mit követünk, vagy ép milyen szétcsúszásban vagyunk.
Én például nem is tudok mit kezdeni azzal, amikor valaki ezeket nyomja, hogy “én nemcsak egészségesen eszem, hanem csak szüzek által szedett, és csak Irán területén megtermett királydatolyából sajtolt cukrot teszek a bio-vegán-zsírszegény-lattémba, amit persze csak újra hasznosított uránium pogácsákból fröccsöntött bögréből vagyok hajlandó elfogyasztani”. “Nemcsak jógázom, hanem szétbüntetem magam, és meghalok a szőnyegen, mert olyan hajlékony szeretnék lenni, mint az indiai mesterem, aki 25 éve gyakorolja azt, amit én 2 éve.”
Szóval most nem azt szeretném népszerűsíteni a Kutir honlapján, hogy legyen még egy olyan hónap, amikor szét tudjuk magunkat tolni, és újfent megbizonyosodhatunk, hogy nem vesszük eléggé komolyan lelki törekvéseinket. Nem!
Csináljunk valami természetest, a napjainkba beilleszthetőt, és ne a szeretteinken spóroljuk meg az időt, hanem a felesleges dolgokon! Mert most többet fogunk foglalkozni a kis lelkecskéinkkel.
Om Tat Sat
Baktai Ádám Hindu pap, a Védikus tudományok szakértője
Valahogy úgy kéne, vagy úgy érdemes, hogy az ember a “hétköznapi” dolgait csinálja úgy elmélyülve, vagy olyan megéléssel, hogy azok válnak spirituálissá. Először a főzésnél vettem észre, hogy mennyire bele tudom tenni magam. Nem is beszélve a sütésről, ami már eleve alkímia 🙂 Amikor a kollégáid pletyójában, vagy a családtagjaid nyifogásában, esetleg az orrod előtt elhúzó autóbuszban nem a felszínt látod, ami bosszant, hanem valami többet, akkor már jó helyen kapisgálsz. Attól még bosszanthat is, de a bosszantás is más lesz, ha nem beleéled magad, hanem megfigyeled, hogy milyen. Legalábbis én így látom. Most. 🙂
Visszajelzés: Rámajána hónap, egy kedvező időszak lelki gyakorlatok végzésére és a Rámajána tanulmányozására… | Bhakti Kutir
Visszajelzés: Cshatur Maszja: A 4 hónap, amikor az Istenek alszanak… | Bhakti Kutir