Védikus gondolatok: Szabadság a Védákban…

ganeshaSokan azt szokták kérdezni tőlem, hogy miért pont Hindu lettem, hiszen európai születésűként engem is inkább a zsidó-keresztény kultúrkör behatása ért.

Persze egy szempontból azért, mert drága Nagybátyámnak köszönhetően nálam ez jóga-karma, hindu-bindhu dolog kb. másfél éves koromban indult el, de másrészről meg ez nem volt kötelező, sőt olyan jó hatással volt rám, hogy 15 évesen azért csak eldöntöttem, hogy el szeretnék menni Indiába tanulni, egy tradicionális papneveldébe.

De nekem mindig is azt tetszett az indiai spirituális rendszerben, hogy nem egy intézményesített, merev, keményvonalas irányzat, hanem inkább egy kulturális kötelék, ami értékrendi hovatartozáson alapul.

A védikus rendszerről és világképről azt tudnunk kell, hogy a világon az egyik legelfogadóbb spirituális rendszer, mert mindenkihez szól, és nem egyének vagy körök kizárásával, hanem minden egyéni felfogás és elképzelés szabályozásával tartja össze a társadalmat.

Ők ezt úgy hívják, hogy „a szabadság szabályozó elvei”. Mert mindenki követ szabályokat és rituálékat, még akkor is, ha azok nem egy ősi rendszerből ránk ragadt rítusok, hanem saját elménk találmányai.

A legelvadultabb anarchista is fizet villanyszámlát, mert ha nem fizetné, kikapcsolnák a villanyát, és akkor már nem tudna olyan szabadon élni, mint az egy kattintással „lőn világosság” helyzetében.

Valamint mindenkinek meg van a rendszere, szokása arra, hogy hogyan csináljon akár egy olyan egyszerű dolgot, mint a kézmosás, vagy az ajtó bezárás, és az azután következő rituálék, ahogyan leellenőrizzük a kilincs többszörös lenyomásával, hogy tényleg be van-e zárva. Általában ezeket a rituálékat szüleinktől és az általunk tisztelt emberektől lessük el, tudat alatt.

Tehát ott tartottunk, hogy mindenki követ rítusokat és szabályokat, és a Védák ezzel szabályoznak mindenkit a társadalomban. Nincs az a perverz félnótás, akinek ne lenne valami lelkigyakorlat, vagy egy-két társadalmi jó tanács, hogy hogyan élje életét, és hogy hogyan ne zavarjon másokat azzal, hogy valójában ő tényleg egy perverz félnótás.

Hiszen a Védák szerint ott ér véget a személyes szabadságunk, ahonnan már annak megélése sértené egy másik ember személyes szabadságát.

A legeldurvultabb individumai a védikus rendszernek, az Aghorik, a halottakból evő, halottakkal és élőkkel szeretkező, mindenféle dzsuvát evő-ivó, füvet szívó, piázó szerzetesek. Nekik is megvan a Védák által leírt szabályrendszerük, mint pl. az, hogy nem élhetnek emberek között, és mondjuk nem vehetnek ki semmit a halotti mágiából, étkezés és rituálék szempontjából, míg a rokonok még ott gyászolnak a tűz mellett, csak hogy a legfontosabb és legkézenfekvőbb dolgokat vegyük át.

Hiszen lehetsz bármi a lényeg az, hogy fejlődj, és haladj az utadon. Persze egyesek messzebbről indulnak, mint mások, vagy kevésbé haladnak tempósabban, mint egyesek. De a Védákban mindenkinek meg van az a segítség, hogy miként fejlődjön az ő saját kis elmeállapotbeli helyzetétől függően.

Na, én ezért vagyok Hindu, hiszen nincs ítélkezés, örök kárhozat vagy tévelygés a félhomályban. Mindenre van duma, minden tisztán és érthetően besorolható egy értékrendbe és mindenki kaphat segítséget, tartson ő bárhol az útján. De gondolom ez úgy azért elég szimpi, nem?

Om Tat Sat

Baktai Ádám Védikus pap, a Védikus tudományok szakértője

Ádám névjegye

1976-ban születtem és 2 éves korom óta tanulom a Hatha Jóga tudományát. 6 évesen döntöttem a vegetáriánus táplálkozás mellett, és azóta gyakorlom komolyabban a Bhakti Jóga folyamatát. 15 éves koromban volt szerencsém kiköltözni Indiába egy tradicionális kolostor iskolába, ahol 10 éven keresztül nemcsak tanultam a Hatha Jóga, az Ájurvéda, a Védikus Asztrológia és a Zen Shiatsu rendszereit, hanem benne is élhettem ezeknek az ősi tudományok kultúrkörében is. A napi rend nem csak a hajnali 2 óra 30 perces kelés és a napi 2-2 órás meditáció és templomi szolgálat miatt volt felemelő, de meg attól sem, hogy tradicionális sár és bambusz kunyhókban laktunk, ahol természetesen sem víz, sem villany nem volt, hanem a lehetőségtől, hogy együtt élhettünk azokkal a mesterekkel, akiktől tanultunk. Az elmúlt 20-21 évben, 4 kontinenst jártam be, mint tanár / terapeuta, és ezt az első kézből szerzett tudást próbálom átadni azoknak, akik megtisztelnek azzal, hogy eljönnek hozzám kezelésekre, jóga órákra, vagy azokra az oktatásokra, amelyeket rendszeresen tartok. Om Tat Sat Baktai Ádám
A bejegyzés kategóriája: Ájurvéda, Baktai Ádám válaszol, Bhakti Kutir Bindhu: Rövid spirituális inspirációk, Védikus Tudástár
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.