Vamszidász Babadzsi, egy avadhuta szent élete röviden…

Az indiai spirituális kultúrában léteznek olyan szentek, akik olyannyira elszakadnak a mindennapi élet konvekcióitól, hogy teljes mértékben a saját világukban élnek, őket avadhutának hívják.

Sríla Vamszidász Babadzsi teljes mértékben avadhuta volt.

Vamszidász Babadzsi 1859-ben, Madzsidpurban született, a mai Bangladeshben.  Szülei a Bhairavcshandra nevet adták neki, vezetéknevük Malovrahma volt. Az akkori tradíciókhoz hűen már egész fiatalon megházasodott, de nem igazán tudott bele illeszkedni a házas életbe. Így később szerzetesi fogadalmakat tett és elindult Navadvip városába, a bengáli vaisnavizmus fellegvárába!

Akkoriban a Bhakti Kutir egyik alapítója, Bhaktivinoda Thákur kezdte úgymond, újra felfedezni ezt a szent helyet. Helyi elöljáróként Szvarup Gandzsban lakott egy pici néhány házzal beépített területen a trópusi bengáli dzsungel kellős közepén, és a folyó túloldalán lévő Majapurban kutatott Krisna utolsó inkarnációjának születési helye után. 1890-ben sikerült felfedezni a szülői ház helyszínét és 1893-ra mér fel is építtetett egy  templomot a hely közvetlen szomszédságában.

Így, amikor Vamszidász Babadzsi Navadvip városába ért, Ő is azt választotta, hogy Szvarup Gandzs falujában éljen, mert az lényegesen csendesebb volt, mint maga Navadvip városkája. Akkoriban semmilyen tulajdona nem volt, mindössze egy ágyékkötő, amit hordott, egy vizes edény és az imalánca.

Szerzetes módon csak koldulásból tartotta fent magát, de soha semmit nem fogadott el ételen kívül. Sőt csakis már a Jóistennek felajánlott ételt fogadott el.

Néhány év után egy még eldugottabb helyre költözött át, és valamilyen rejtélyes módon rövid időn belül 6 db Krisna szobrocska került az ő féltő és óvó gondoskodásába. Így épített egy kis kunyhót, és valahogy hozzájutott néhány edényhez is.

Innentől kezdve csak és kizárólag azt az étel fogyasztotta, amit ő maga főzött meg a Jóistennek, és amit előtte fel is ajánlott Neki. Ettől kezdve napjai szinte ugyanazon forgatókönyv szerint teltek.

Reggel megfürdött a Gangeszben, majd elment virágot szedni és zöldségeket koldulni a saját oltár szolgálatához. Mikor haza ért virágokból virágfüzért készített a Krisna szobrocskáknak, majd minden étel alapanyagot alaposan megmosott és átvizsgált. A rizst szinte szemenként átnézte, hogy nehogy kis köveket, vagy valami szemetet ajánljon fel a Jóistennek. Mindeközben folyamatosan énekelt és beszélgetett a Jóistennel.

Vamszidász Babadzsi, Narottam dász Thakur, egy 16. századbéli Vaisnava szent vonalába volt beavatva, így fejből tudta a szent Prarthana költeményét, ami 53 énekből áll, és a Préma-bhakti Cshandrika írását is, ami 9 énekből áll.

Szóval Vamszidász Babadzsi élete teljes mértékben a Krisna szobrocskái szolgálata körül forgott, és az emberek javarészt azt gondolták, hogy a bácsi teljesen őrült.

Vamszidász Babadzsi soha nem zárta be kunyhójának ajtaját, amikor elment zöldségért, virágért, vagy amikor megfürdött a Gangeszben. Amikor megkérdezték, hogy miért nem zárta be a kunyhóját azt mondta: “Ha a ház tulajdonosa nem figyeli a házat, akkor én minek zárjam be? Nem is tartok magamnál kulcsot.”

Természetesen így volt olyan, hogy olykor benyomta az ajtót egy tehén és minden zöldséget felfalt, de olyan is, hogy ellopták a főző edényeit. Ilyenkor mindig mérges lett a Krisna szobrocskákra és azt mondta, hogy nem is főz Nekik, ameddig meg nem oldják azt a szituációt, amit nyilvánvalóan az Ő figyelmetlenségük okozott. Így többször is előfordult, hogy valaki váratlanul beállított és új edényeket hozott, de olyan is, hogy napokkal később, maguk a tolvajok hozták vissza Vamszidász Babadzsi edényeit.

Későbbiekben Vamszidász Babadzsit, maga Sríla Bhaktisiddhanta Szaraszvati Thákur, a Bhakti Kutir másik alapítója látta el. Sríla Bhaktisiddhanta számtalanszor tiszteletét tette nála, és vagy saját maga, vagy templomának szerzetesei vittek Vamszidász Babadzsinak gabonát és zöldségeket. Sőt mivel Vamszidász Babadzsi nem vetette meg a dohányt, a szerzeteseknek ki lett adva utasításba, hogy a piacról a lehető legjobb dohányt vásárolják az öreg szentnek.

Vamszidász Babadzsi 1941-ig végig Navadvip területén tartózkodott. Majd 1941 februárjában felkerekedett és elindult Vrindavanba, de három hónap elteltével visszatért Navadvip szigeteire.

1944 márciusában visszament szülőfalujába, majd 4 hónappal később, júliusban eltávozott ebből a világból.

Om Tat Sat

Baktai Ádám Hindu pap, a Védikus tudományok szakértője

Ádám névjegye

1976-ban születtem és 2 éves korom óta tanulom a Hatha Jóga tudományát. 6 évesen döntöttem a vegetáriánus táplálkozás mellett, és azóta gyakorlom komolyabban a Bhakti Jóga folyamatát. 15 éves koromban volt szerencsém kiköltözni Indiába egy tradicionális kolostor iskolába, ahol 10 éven keresztül nemcsak tanultam a Hatha Jóga, az Ájurvéda, a Védikus Asztrológia és a Zen Shiatsu rendszereit, hanem benne is élhettem ezeknek az ősi tudományok kultúrkörében is. A napi rend nem csak a hajnali 2 óra 30 perces kelés és a napi 2-2 órás meditáció és templomi szolgálat miatt volt felemelő, de még attól sem, hogy tradicionális sár és bambusz kunyhókban laktunk, ahol természetesen sem víz, sem villany nem volt, hanem a lehetőségtől, hogy együtt élhettünk azokkal a mesterekkel, akiktől tanultunk. Az elmúlt 20-21 évben, 4 kontinenst jártam be, mint tanár / terapeuta, és ezt az első kézből szerzett tudást próbálom átadni azoknak, akik megtisztelnek azzal, hogy eljönnek hozzám kezelésekre, jóga órákra, vagy azokra az oktatásokra, amelyeket rendszeresen tartok. Om Tat Sat Baktai Ádám
A bejegyzés kategóriája: Bhakti Kutir Bindhu: Rövid spirituális inspirációk, Orientális Mesék, Védikus Tudástár
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..