Hogyan készüljetek fel egy általunk szervezett nepáli útra…

P1020113Mi a Bhakti Kutir színeiben élmény turizmussal foglalkozunk, mert másfelfogásban, meg miért lenne érdemes több ezer kilométert elutazni a messze távolba?

Szóval a mi általunk szervezett nepáli út lényege, hogy minél több élmény érjen benneteket. Ennek megfelelően én egy igazi hajcsár vagyok. Egésznap menni fogunk és visszatekintve mindennap 3-4 nap sűrűségűnek is fog tűnni.

Meg készüljetek fel arra is, hogy én egy igazi tyúkanyó vagyok. Egésznap együtt leszünk, együtt jövünk-megyünk, lélegzünk és élünk. És persze együtt eszünk, de csak olyan helyeken, amelyeket én már évtizedek óta ismerek, de még vásárolni is együtt szoktunk menni, legalább az elején, hogy picit bele tudjalak rázni benneteket az alkudozás művészetébe. De a legtöbbször az út végéig én szoktam alkudozni a komolyabb tételekre.

Egész tűrhetően beszélek Hindiül, amit ott szinte mindenki megért és kb. 18-20 éve járok Nepálba rendszeresen. Az elmúlt évtizedekben, összeadva a nepáli útjaimat több mint fél évet töltöttem ott. Ismerem az ottani emberek mentalitását, a belföldi repülőjáratokra való feljutás fortélyait, mászási és egyéb engedélyek kiváltásának menetét, és kb. 15 éve működök együtt az ottani katmandui turisztikai embereimmel.

Viszont én nem egy kiképző őrmester vagyok, hanem az a fószer, aki mindig időben ott van a megbeszélt időpontokban, helyen és menet készen, és úgy intézem el az ottani engedélyeztetést, taxi bérlést és egyebeket, hogy ez nem vesz el időt töletek. Szóval nem úgy vagyok hajcsár, hogy én majd kopogtattok az ajtóitokon, hogy „gyerünk már, induljunk már, tempó-tempó”, az nem én vagyok. Megbeszélünk valamit és az alapján pörgünk.

Valamint én egy gyakorló Hindu vagyok, több mint 35 éve, nem klubtag, hanem az, akinek erről szól az élete, így Nepálban, mindig azon vagyok, hogy mindent meg tudjak nektek mutatni a spirituális, a kulturális és a gyerekkori élményimből, ami engem lassan már 40 éve ugyanazzal az elképesztő intenzitással varázsol el a mai napig is. Na, ez vagyok én.

Természetesen magát a repülőjegyeket is és mindent Nepálban, én fogok majd nektek elintézni. Az általunk közölt árakban minden benne szokott lenni, a repjegyek, a szállás, a belépők, az engedélyek, riksák/taxik és természetesen mindenhová saját külön bérelt járművekkel szoktunk eljutni, de nem a lefüggönyözött légkondis luxus buszos verzióban, hanem helyi izgalmas sofőrökkel és olyan járművekkel, ahol legalább 2-3 oltár van a műszerfalon. Persze mi sem vettjük meg a légkondit, és természetesen mindig biztonságos autókkal közlekedünk. A saját bérelt jármű is inkább azt szolgálja, hogy időt spóroljunk és kényelmesebben jussunk el á-ból bé-be. Mert így többet láthatunk Nepálból, és nem is készülünk ki annyira, mint a menetrendszerinti járatokon mire megérkezzünk valahová.

Persze ezeken kívül benne lesz a szervezésben és az árban a nepáli vízum, és belföldi repülő járat is.

Kőszentély- Muktináth, Felső MustangEgyetlen egy dologtól ódzkodom, hogy a kaját én intézem. Természetesen tudunk egy helyen enni, és mindig olyan helyre megyünk majd ahol biztonságos is enni. De én nem szívesen kényszeritek senkit sem arra, hogy csak vegetáriánust egyen az egész út alatt Nepálban, ami mondjuk azért lényegesen biztonságosabb Ázsiában, viszont egyáltalán nem szeretnék karmikusan abba belefolyni, hogy én valakinek nem vegetáriánust rendeljek, intézzek vagy fizessek. Így mindenki azt rendel és eszik, annyit és akkor, amikor neki megfelelő.

Egyébként Nepálban az étel elképesztő. 1951 óta járnak oda hegymászók és így már mindent tudnak a nepáli szakácsok. Persze az első 3-4 napban mindenki nagyon örül az egzotikus nepáli ételnek, de csak európaiak vagyunk, így szép lassan mindenki át szokott állni az általunk ismertebb olasz, görög, mexikói, izraeli és egyéb közel keleti kajákra. Egyébként szinte mindenhol lehet pizzát, tésztákat, de még olyan ételeket is rendelni, mint a görög muszaka vagy a mexikói enchilládák, tacok és buritok.

Sőt az elmúlt évek tapasztalata szerint kb. 3-4 kiló extra per fő az átlag súlygyarapodás. Ha valaki nem hízik, azt általában személyes sértésnek szoktam venni.

Az utazást azért általában 2 verzióban szoktuk tudni felajánlani. Egy drágább opciót, ami egy kényelmes 1 átszállásos verzióként működik, általában Budapest-Isztanbul-Katmandu és vissza, vagy Budapest-valahol közelkelet-Katmandu és vissza az itiner, ami persze rövidebb és kényelmesebb és azoknak, akik nem szeretnek repülni kifejezetten áldásos is.

Míg van egy olcsóbb menet is, ami általában 2 átszállásos buli szokott lenni, és a lényege az, hogy van egy Budapest-közel kelet, (most ép vagy Dubai vagy Abu Dhabi a befutó) majd egy onnan Delhi etap, és utána egy a Delhi-Kathmandu kis rövidke természetesen oda-vissza repülő út. Itt a beugratós az, hogy visszafelé Delhiben szokott lenni egy 12-14 órás kis várakozás a reptéren.

Ez azért van, mert Kathmandu egy teknőben van, kb. 2000 méter magasan, de 4-5 ezres hegyekkel körbe véve, így sokszor elég ködös az esti és a hajnali órák, így csak nappal indulnak a járatok, míg Delhiből meg általában hajnalban szoktak az európai gépek indulni. Ha akár egy valaki az olcsóbb opcióra voksol, ez kb. 45-60 ezer forinttal szokott olcsóbb lenni, akkor én természetesen vele/velük utazok.

Ezentúl, még arra is mindenkinek felhívnám a figyelmét, hogy ez a nepáli út egy zarándokút, mind a Hinduk, mind a Buddhisták számára. Egészen Eklabhatiig egy szent folyó medrében fogunk gyalogolni, szent kövek közt. Kathmanduban és Pokharában el lehet majd engedni magunkat, de a séta alatt, mind a spiritualitás, mind a magasság miatt koncentráltnak kell majd lenni.

A városi szakaszokban a hátizsákos negyedekben szoktunk megszállni, főként azért mert azok a környékek nagyon biztonságosak. Kathmanduban egy olyan negyedben fogunk lakni, Thamelben, ami már a 60as évek óta arra lett alapítva, hogy a külföldiek ott szálljanak meg. Lényegesen tisztább a város átlagánál és a szállások is kulturáltak.

P1030394A szállások a hegyekben is rendben vannak, már évek óta nincs olyan nehézség, hogy fürdőszobás szobákat béreljünk. Mondjuk, amikor nem volt sok fürdőszobás szállás, akkor is mi mindig a jó helyeken laktunk. Lásd a 2011-es utunkat, amikor 18-an voltunk és Muktináthban mi bitoroltuk mind a 9 kétágyas szobát, amiben bent volt a fürdő.

Egyébként Nepál tisztább és biztonságosabb Indiánál, valamint lényegesen turista barátiabb. Szinte minden sarkon van nemzetközi hívásra alkalmas telefon és/vagy internet, még fent a hegyekben is, ahonnan lehet haza üzeni.

Maga az út is úgy lett kalibrálva, hogy a lehető legsimábban menjen végig. Az első 3 napot azért vagyunk 1 helyen, mert úgy a szervezetünk könnyebben hozzá szokik a helyi flórához és faunához, mert nem sokkoljuk azzal, hogy az első napokban is más és más helyeken vagyunk.

Valamint, a hegyek után azért eléggé antiklimax érzet Katmandu egyébként egészen fantasztikus városa, így a városi tartózkodásunk nagy részét letudjuk már a hegyi szakasz előtt.

De még az is egy szakmai elképzelés szerint van a programban, hogy a katmandui megérkezésünk után már az első néhány napban is barangolunk egy picit fentebb is a környező hegyekben, hiszen úgy a szervezetünk jobban rá tud majd készülni a mi későbbi komolyabb hegymenetünkre is.

Egyébként lehetnek apróbb változások az útban a leírtakhoz képest, de az mindig azért kerül számításba, hogy nekünk jobb legyen. Pl. volt olyan utunk is, ahol 1 nappal tovább tartott az út, mert csak úgy tudtunk repjegyet foglalni. De a mi szervezésünkben általában inkább az a valószínűbb, hogy az út egy picit hosszabb, mint rövidebb.

Általában kétszer szoktunk összeülni az útitársakkal a zarándoklatok előtt, egyszer olyan ismertető jelleggel és még egyszer az utazás előtt 2-3 héttel is, hogy megbeszéljük az utat és a teendőket, meg, hogy mit célszerű hozni stb. és akkor majd kérdezhetek bármiről az úttal kapcsolatosan.

Hegymászó cuccokat, hátizsákot, jó kabátot, túrabotot ha kell nekünk, ott Nepálban érdemes megvenni, kb. 1/5-öd és 1/10-ed között vannak az árak, az itthoni árakhoz képest. Cipőt viszont itthon kellene vennünk, mert a 3-4 nap Katmanduban és Pokharában nem elég az új bakancs bejáratásához a hegymenet előtt.

Ha túra boltba mentek, akkor kavicsos, de nem meredek és nem nehéz-technikai úthoz válasszatok lábbélit.

Addig is ellenőrizétek, hogy az útleveleitek legyen legalább 2017 közepéig érvényes.

Ezentúl:

Muszáj: mindenki kössön utas biztosítást. Ezt azért nem intézem én nektek, mert többen is jelezték már, hogy nekik már amúgy is van a bankkártyájuk révén, vagy egyébként is, tehát jobb az, ha mindenki úgy és olyan jelegűt kőt, amely neki a legmegfelelőbb. 

Valamint:

Lényeges: majd utazáskor legyen nálatok 4db útlevél fotó, mert a nepáli vízumot a reptéren fogjuk megvenni és oda (2 db) kell, és a mászási engedélyhez is kellenek majd fotók.

Legyen majd nálunk 3db fénymásolat az útlevelünk fotós oldaláról is.

Addig is Om Tat Sat,

Baktai Ádám

UI: És természetesen a nepáli utunk teljes leírása, napi lebontásban…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.