Háború esetén túsz?!

Egy pár hete írtam nektek arról, hogy mennyire jó alap anyag a méz és a ghí, sőt akár gyógyszer hatásúak is, amennyiben egy picit pihentetjük őket. 

Ezt követően egy kedves ismerősöm többször is rám írt, hogy ebben az esetben érdemes lenne-e mondjuk világvége vagy háborús helyzetekre készülvén felhalmozni ezekből a fantasztikus alapanyagokból.

Levél levélt követett, tudjátok az én tempóban, tehát 1-2 hetes válaszreakciós idővel, és persze belebonyolódtunk Védikus alapszabályokba, háborús esetekre, vészhelyzetre, stb.

A kérdésem az lenne, hogy ha ilyen témákban feltennék infót, természetesen csak és kizárólag Védikus értékrendet képviselő irányból, az nem lenne nagyon tájidegen a Bhakti Kutir oldalán?

És most nem fröcsögős, véres részletekre gondolok, hanem praktikus apróságokra, amelyek a Dharma Shásztrában szerepelnek. A Dharma Shásztra azt jelenti, hogy a Dharma szentírásai.

Nálunk nyugaton a Dharma szót vallásnak fordítják, pedig inkább a kötelességeink, feladataink és pozícióinkból származó felelősségeink egyvelege a Dharma, mind a világi életünket nézve és a hitéletünk szempontjából is. Szóval a Védákban a Dharma Shásztra az a rész ami az egyéni feladatok és teendők, a családi felelősségek és a társadalombéli kötelességekre koncentrál.

Vegyünk egy példát: Zavargások, háborús helyzetek idején 2 választása van azoknak, akik másért is felelősök. Tehát szülők, nagyszülők, vezetők, főnökök, stb:

  1. Megküzdünk az agresszorral.
  2. Kivonjuk szeretteinket és magunkat a viszályból.

A megküzdés megint csak a helyzettől függ. Egy megszállás, terület foglalásos helyzetben, ahol fegyveresek, akár hetekig, hónapokig az életterületeinken tartózkodnak, nem ajánlott a megküzdés. Mert jó bátornak lenni, de ha az első napon megöletjük magunkat, nem igazán fogunk tudni gondoskodni hónapokon át azokról, akik rajtunk függenek.

Egyedül állóknak, nincs-mit-vesztenem helyzetben lévőknek a harc, mint opció ott van, de csak akkor ha ezzel másokat nem sodornak veszélybe. De erről még később írok.

Amennyiben a kivonom magam és szeretteim a konfliktusból döntést hozzuk meg, újfent 2 opciónk lehet:

  1. Elvándorlunk, elutazunk a háború sújtott területről.
  2. Bujkálunk addig, míg a fennáll a feszült helyzet.

Értékeket mindkét esetben fel kell halmoznunk. Az értékek fajtájáról és jellegéről később írok nektek.

Ezenfelül az 1-es opciónál szükségünk van az utazáshoz szükséges feltételekre. Ez lefordítva a mai világunkra az útlevelet jelenti. Tehát, ha tartunk egy komolyabb konfliktustól, akkor igenis fizessük azt ki a drágább verzióját az úti okmányoknak, tehát a 10 évre szóló útlevelet, és akkor jó sokáig biztosítva vagyunk, 1 szempontból. Sőt amennyiben a helyzet durvul, már akkor is váltsuk ki a 10 évre szóló dokumentumot, ha a jelen érvényes úti okmányunk már az utolsó 2-3 évében van. Nem éri meg kockáztatni!

A 2-es opciónál pedig fel kell halmoznunk élelmiszert és víztisztításra alkalmas eszközöket.

A mai fejlettség mellett a víz egyszerűbbnek tűnik, hiszen már olyan szívószálszerű apparátusok is elérhetőek, amelyek a szennyeződések 99%-át kiszűrik, szimplán az ivás folyamán.  Míg az élelmiszer esetén az összetett, sok rétű alapanyagok az elengedhetetlenek, mint pl. a nyomelemek 90%-át tartalmazó Himalája só, vagy a kókusz és csicseriborsó, amelyek hosszútávú és kizárólagos fogyasztása során sem épül le a szervezetünk.

Kókusz esetében a hihetetlenül sokáig elálló kókuszreszelék például kiváló opció. 

Az élelmiszer tartalékolásnak egyébként más előnyei is vannak. Hiszen miután sikerült felhalmozni egy adott mennyiségű élelmiszert, bele kezdhetünk egy olyan élelmiszer gazdálkodásba, amivel komolyabb összegeket is megspórolhatunk, és amivel vetésforgóban tudjuk tartani az ételeinket, hogy mindig frissen tudjuk tartani készleteinket.

Folyt. köv.

Om Tat Sat

Ádám névjegye

1976-ban születtem és 2 éves korom óta tanulom a Hatha Jóga tudományát. 6 évesen döntöttem a vegetáriánus táplálkozás mellett, és azóta gyakorlom komolyabban a Bhakti Jóga folyamatát. 15 éves koromban volt szerencsém kiköltözni Indiába egy tradicionális kolostor iskolába, ahol 10 éven keresztül nemcsak tanultam a Hatha Jóga, az Ájurvéda, a Védikus Asztrológia és a Zen Shiatsu rendszereit, hanem benne is élhettem ezeknek az ősi tudományok kultúrkörében is. A napi rend nem csak a hajnali 2 óra 30 perces kelés és a napi 2-2 órás meditáció és templomi szolgálat miatt volt felemelő, de még attól sem, hogy tradicionális sár és bambusz kunyhókban laktunk, ahol természetesen sem víz, sem villany nem volt, hanem a lehetőségtől, hogy együtt élhettünk azokkal a mesterekkel, akiktől tanultunk. Az elmúlt 20-21 évben, 4 kontinenst jártam be, mint tanár / terapeuta, és ezt az első kézből szerzett tudást próbálom átadni azoknak, akik megtisztelnek azzal, hogy eljönnek hozzám kezelésekre, jóga órákra, vagy azokra az oktatásokra, amelyeket rendszeresen tartok. Om Tat Sat Baktai Ádám
A bejegyzés kategóriája: Bhakti Kutir, Védikus Tudástár
Kiemelt szavak: .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..