Elment egy szent, és a mi világunk kevesebb lett és sötétebb…

Nagyon sokaknak már többször is meséltem róla. A szerencsésebbekkel pedig 2013-ban meg is látogattuk őt az indiai zarándoklatunk során, amikor meglátogattuk azt a helyet Bengálban, ahol felnőttem.

Ő volt az a szerzetes bácsi, aki 8 éves kora óta szolgált ugyan abban a kis parányi templomocskában, ahová egy jó hosszú riksa út végén értünk el. A helyet úgy hívták, Mamgacshi. 

A történet 1921 februárjában kezdődött és az eredeti Bhakti Kutir egyik alapítójához is kötődik.

Akkor tájt még minden nagyon friss volt Majapurban, épphogy akkor kezdet el ki épülni minden, mármint a mi iskolánk, a mi rendünk szempontjából.

Ugyanakkor Bengál mindig is az egyik fő központja volt a Tantrikus gyakorlásnak és az Istennő imádatnak, így kialakult az a furcsa helyzet, hogy majd 450 éves Krisna szobrok “gazdátlanná váltak” az egyik közeli faluban.

A pap, aki templom szolgaként volt aktív elhunyt, és nem volt a környéken egyetlen egy Vaisnava, vagyis Visnu hívő pap, aki gondját tudta volna viselni a majd fél évezrede imádott Krisna formáknak. (Egyébként Vászudéva Datta murtijairól (imádott szobor formák) van szó, Madan Gopálról. Saranga Thákur murtijairól, Rádha Gopináthról, és Sivananda Széna murtijairól Rádha Govindáról!).

Sőt addigra, már 3 különféle Krisna szobor csoport volt egy oltáron imádva, pap hiányában. Így azok a tantrikus gyakorlók, akik “örökölték” a templomocskát, úgy gondolták, hogy az lenne a legkevésbé tiszteletlen, ha a Krisna szobrokat beleengednék a szent Gangesz folyóba.

Ez a hír jutott el a Bhakti Kutir egyik alapítójához, Bhaktisziddhanta Szaraszvati fülébe, aki rögtön csónakba pattant, hogy megakadályozza ezt! (Mint tudjátok az eredeti Bhakti Kutir-t 1902-ben alapította egy apa-fiú páros, most a fiúról van szó, ebben a történetben.)

De a történethez tartozik az is, hogy amikor ez a hír elért a Gangesz felénk eső oldalára, Bhaktisziddhanta Szaraszvati éppen a fent említett 8 éves kisfiúnak a felvételi beszélgetését fojtatta le. 

Így sebtében 4-en indultak útnak. Srila Bhaktisziddhanta, a 8 éves kisfiú, a szerzetes, aki behozta a kisfiút a kolostorba, és egy másik szerzetes, aki a hírt hozta.

A folyó túl oldalán Bhaktisziddhanta megegyezett abban, hogy egy komolyabb összeg fejében, “nemcsak” a Krisna szobrokat kapja meg, hanem azt a kis földterületet is, ahol a templomocska állt, és magát a templomot is, ami addigra már nagyon leépült.

A megegyezés után, az évszaknak abszolút ellentmondóan, elkezdett ömleni az eső, így a 8 éves fiú és az ő szerzetes mentora ott maradtak vigyázni Krisnára, míg a Mester, Bhaktisziddhanta és a hírt hozó szerzetes visszamentek pénzért. 

A hirtelen jövő komoly esőzés végett, annyira megduzzadt a Gangesz, hogy csak másnap tudtak visszamenni a mesterék, így a 8 éves kisfiú és mentora egész nap és egész éjjel felváltva tartották az ernyőt a Krisna szobrok felett, hogy ne ázzon a jó Isten.

Ez alatt a nap alatt arról beszélgettek, hogy  mindez a sok történés nem lehet véletlen, és valószínű, hogy a jó Isten igencsak erős útmutatással próbál a tudtukra adni ezt-azt. Így, amikor a Mester, Srila Bhaktisziddhanta visszaért az összeggel, némi vászon sátorlappal és természetesen némi hozott élelemmel, a kisfiú már maradt is, mint az újonnan megszerzett templomocska paptanonca.

Ezúttal a kisfiú mentora ment vissza a Mesterrel a folyó túloldalára, hogy összeszedje a holmijaikat, és így már hivatalosan is oda költözzenek az új templomhoz és, hogy így már a  mamgacshi-i templom kötelékéhez tartozzanak.

Viszont az esőzés maradt, sőt tovább durvult és így még 3 napba telt, hogy újra visszatudjanak menni a folyó Mamgacshi oldalára. Közben a fiú és a másik szerzetes a vásznat kifeszítették az oltár főlé, szóval már nem kellett tartani az ernyőt, de olyannyira zuhogott az eső, hogy képtelenek voltak tüzet rakni. Így nem is tudtak főzni Krisnára, csak beáztatták a rizst, a sárgaborsót és a zöldségeket a vászonban összegyűlt vízbe, és néhány óra után azt ajánlották fel az oltáron, és utána azt ették meg mint már felajánlott szentelt ételt.

Ezek a viszontagságok annyira megrázták a másik szerzetest, hogy 1 nap után megszökött, így Dzsagat Bandhu 8 évesen, teljesen egyedül, 2 napig gondozta a jó Isten szoborformáit a világvégén, a bengáli dzsungelben, tomboló esőzés közepette, technikailag étlen-szomjan, mert ő egy ilyen lélek volt már 8 évesen is.

Ezt követően 3 nap után visszaért hozzá a szerzetes mentorra is, akinek a gondos figyelme alatt cseperedett ő, egészen mentora haláláig.

Ez a drága jó lélek távozott most el egy pár napja. Tehát könnyen kiszámolhatjuk, hogy Dzsagat Bandhu 1913-ban született, tehát 104 vagy 105 évesen távozott el köreinkből. 96-97 évnyi templomi szolgálat után.

Om Tat Sat

Baktai Ádám

Ui: Még néhány kedves történet erről a drága szentemberről!

Ádám névjegye

1976-ban születtem és 2 éves korom óta tanulom a Hatha Jóga tudományát. 6 évesen döntöttem a vegetáriánus táplálkozás mellett, és azóta gyakorlom komolyabban a Bhakti Jóga folyamatát. 15 éves koromban volt szerencsém kiköltözni Indiába egy tradicionális kolostor iskolába, ahol 10 éven keresztül nemcsak tanultam a Hatha Jóga, az Ájurvéda, a Védikus Asztrológia és a Zen Shiatsu rendszereit, hanem benne is élhettem ezeknek az ősi tudományok kultúrkörében is. A napi rend nem csak a hajnali 2 óra 30 perces kelés és a napi 2-2 órás meditáció és templomi szolgálat miatt volt felemelő, de még attól sem, hogy tradicionális sár és bambusz kunyhókban laktunk, ahol természetesen sem víz, sem villany nem volt, hanem a lehetőségtől, hogy együtt élhettünk azokkal a mesterekkel, akiktől tanultunk. Az elmúlt 20-21 évben, 4 kontinenst jártam be, mint tanár / terapeuta, és ezt az első kézből szerzett tudást próbálom átadni azoknak, akik megtisztelnek azzal, hogy eljönnek hozzám kezelésekre, jóga órákra, vagy azokra az oktatásokra, amelyeket rendszeresen tartok. Om Tat Sat Baktai Ádám
A bejegyzés kategóriája: Baktai Ádám válaszol, Orientális Mesék
Kiemelt szavak: , .
Közvetlen link.

Elment egy szent, és a mi világunk kevesebb lett és sötétebb… bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Pap Zoltán hozzászólása:

    Igen, írj légyszi.

  2. Cieklinski Miklós hozzászólása:

    Hare Krisna 😊 nagyon szép megköszönöm,hogy ije lelkesítő történet folytatását elküldenéd.Köszönöm

  3. Visszajelzés: Úgy hívták a bácsit akiről írok, hogy Dzsagat Bandhu, azaz a világ barátja… | Jóga Magazin

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..