Egy mese az indiai térrendezésről: Észak-Kelet vs. Dél-Nyugat a Vasztuban…

terraceEgyszer volt, hol nem volt egy Balaton közeli település. Hirtelenjében egy területét ennek a településnek felparcellázták lakóterületnek.

Sebtiben, gyorsan el is adták a telkeket és szinte azonnal mindenki munkához is látott, hogy mihamarabb nyaralóval tudja ékesíteni frissen szerzet föld tulajdonát.

Mindenki a jó Magyar szokás szerint déli, dél-nyugati tájolásra ragadtatta magát, kellemes nagy teraszokkal, hogy minél élvezhetőbb legyen az ott eltöltött idő. Viszont abszolúte eltérően a Magyar szokásoktól a leendő szomszédok egymást segítették, mind jó tanáccsal, mind munkával és egy-kettőre csuda kis közösség alakult ki a boldog nyaraló várományosok között.

De az egyik legény, arra vetemedett, hogy a Vasztu tudományát segítségül hívva, Észak-Keleti terasszal ékesítse, sokak szerint csúfítsa el újult erővel épülő otthonát. Össze is szaladt a sok szomszéd, hogy ez így nem lesz, meg amúgy nem, természetesen kedvesen, de nem tetszésüket nyilvánították ki, a legény érdekében.

Aztán ripsz-ropsz meg lett az építkezés, és a tél tavaszba majd nyárba ment át. És ott volt a sok boldog háztulajdonos, és biza ezek a népek még össze is járogattak, sőt úgy is szervezték, hogy hétvégenként akár egyszerre többen is ott tartózkodjanak, hogy együtt is megoszthassák a pihenés örömeit. 

Aztán szép lassan mire elindult a Júliusi meleg, egyre többször volt az, hogy a fent említett legény teraszán lett szervezve az esti borozgatás, beszélgetés és kártyázás, mert úgy tűnt, hogy a déli teraszok bizony túl melegek a kiülésre, láblógatásra.

Erre a legény panaszkodni kezdett, drága szép szomszédaim, egész ősszel az építkezés alatt szíttátok a vérem, hogy miként nem lesz jó így meg úgy, aztán most meg haza se akartok menni, és még azután is itt ricsajoztok, amikor én, a ház ura már rég bementem és nyugovóra hajtottam fejemet.

Sok jó szomszéd, a sok jó ember mind fejet hajtott a legénynek, és azt mondták: eleinte kétkedtünk elméd épségében, de most már tapasztalatból tudjuk, hogy kend igaz ember, kinek nem csak szíve, de az esze is helyén van.

Itt a mese vége, fuss el véle. 

Om Tat Sat

Baktai Ádám

Ádám névjegye

1976-ban születtem és 2 éves korom óta tanulom a Hatha Jóga tudományát. 6 évesen döntöttem a vegetáriánus táplálkozás mellett, és azóta gyakorlom komolyabban a Bhakti Jóga folyamatát. 15 éves koromban volt szerencsém kiköltözni Indiába egy tradicionális kolostor iskolába, ahol 10 éven keresztül nemcsak tanultam a Hatha Jóga, az Ájurvéda, a Védikus Asztrológia és a Zen Shiatsu rendszereit, hanem benne is élhettem ezeknek az ősi tudományok kultúrkörében is. A napi rend nem csak a hajnali 2 óra 30 perces kelés és a napi 2-2 órás meditáció és templomi szolgálat miatt volt felemelő, de meg attól sem, hogy tradicionális sár és bambusz kunyhókban laktunk, ahol természetesen sem víz, sem villany nem volt, hanem a lehetőségtől, hogy együtt élhettünk azokkal a mesterekkel, akiktől tanultunk. Az elmúlt 20-21 évben, 4 kontinenst jártam be, mint tanár / terapeuta, és ezt az első kézből szerzett tudást próbálom átadni azoknak, akik megtisztelnek azzal, hogy eljönnek hozzám kezelésekre, jóga órákra, vagy azokra az oktatásokra, amelyeket rendszeresen tartok. Om Tat Sat Baktai Ádám
A bejegyzés kategóriája: Vasztu
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.