Dattatréja 9. guruja, a piton…

Vándorlásai közben Dattatréja egy alkalommal megfigyelt egy hatalmas kígyót, egy pitont. (Indiában őshonos a világ legnagyobb tömegű kígyója a tigris piton is, és a világ leghosszabb kígyófaja a kockás piton is. Tehát Dattatréja valamelyiket a 2 faj közül figyelt meg.)

A piton egy helyben feküdt, és csak akkor mozdult meg, amikor a gondviselés már teljesen mellé irányította a zsákmányát. Ilyenkor körbefonta azt, és szinte mozgás nélkül és erőfeszítés nélkül lenyelte a prédát. Majd így egy helyben fekve meg is emésztette táplálékát. 

Dattatréja ebből arra ébredt rá, hogy a jó Isten akkor is gondoskodik rólunk, amikor mi nem teszünk erőfeszítést arra, hogy túléljük az életet. Így ha az Isteni gondviselésre bízzuk magunkat, akkor is mindig lesz valahogy.

De ehhez az kell, hogy az ember legyen türelmes, és gyakoroljon alázatot minden és mindenki irányában. Legyen elégedett, bármivel is, amit kap, és ne vágyódjon olyan dolgokra amelyek elérhetetlenek. Ily módon lássa azt, hogy ő is része egy körforgásnak és bele tudjon simulni abba a körfogásba, anélkül, hogy zavart keltene egy nem harmonikus, zavaró viselkedés mintával. 

Tehát Dattatréja 9. guruja azt tanította neki, majd maga Dattatréja tovább nekünk, hogy  a jógin türelmes, alázatos és megtalálja helyét a világban harmonikus és természetes módon élve, nem túl vállalva magát a fenntartása érdekében.

Természetesen családos jógiknak már nem megoldás az, hogy elfeküdjenek és várják a megoldást, mert mihelyst gyermekeink vannak, már Dharmikus kötelességünk róluk gondoskodni. De Dattatréja tradíciójának követői megegyeznek, hogy családos jógiknak, a “nem pazarlás” és az “elégedettség” törvényei azok, amiket ez a tanítás rejt magában. 

Egyébként Vrindávanban a mai napig él ott egy kígyó jógi, aki a parikrama út mentén fekszik, imára vagy 30 éve, akit még láttunk is a 2008-as és 2013-as zarándoklatunkon. Ő kb. ugyanazon a 200 méteres szakaszon él, amióta én ismerem.

Ő azt az ételt fogyasztja el, amit a zarándokok visznek oda hozzá, és ő nem kéreget. De pl. az esős évszak idején, amikor nincs annyi zarándok, vagy az esőzések miatt ritkábban mozdulnak ki az emberek otthonaikból, akkor ő napokon át nem eszik, vagy csak azokat a leveleket rágcsálja el, amit oda sodor mellé a szél.

Om Tat Sat

Baktai Ádám Hindu pap, a Védikus tudományok szakértője

Ui: Dattatréja előző guruja, a galambok

Dattatréja következő guruja, a tenger/óceán

Ádám névjegye

1976-ban születtem és 2 éves korom óta tanulom a Hatha Jóga tudományát. 6 évesen döntöttem a vegetáriánus táplálkozás mellett, és azóta gyakorlom komolyabban a Bhakti Jóga folyamatát. 15 éves koromban volt szerencsém kiköltözni Indiába egy tradicionális kolostor iskolába, ahol 10 éven keresztül nemcsak tanultam a Hatha Jóga, az Ájurvéda, a Védikus Asztrológia és a Zen Shiatsu rendszereit, hanem benne is élhettem ezeknek az ősi tudományok kultúrkörében is. A napi rend nem csak a hajnali 2 óra 30 perces kelés és a napi 2-2 órás meditáció és templomi szolgálat miatt volt felemelő, de még attól sem, hogy tradicionális sár és bambusz kunyhókban laktunk, ahol természetesen sem víz, sem villany nem volt, hanem a lehetőségtől, hogy együtt élhettünk azokkal a mesterekkel, akiktől tanultunk. Az elmúlt 20-21 évben, 4 kontinenst jártam be, mint tanár / terapeuta, és ezt az első kézből szerzett tudást próbálom átadni azoknak, akik megtisztelnek azzal, hogy eljönnek hozzám kezelésekre, jóga órákra, vagy azokra az oktatásokra, amelyeket rendszeresen tartok. Om Tat Sat Baktai Ádám
A bejegyzés kategóriája: Jóga, Védikus Tudástár
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..