Dattatréja 14. guruja, a mézvadász…

Dattatréja a hegyek közt barangolva megfigyelte a méz gyűjtők elképesztő műveleteit, annak érdekében, hogy megszerezhessék a méhek által össze gyűjtött mézet.

Gondolatai 2 terület köré csoportosultak:

  1. Amikor gyűjtögetünk, és a javainkat se nem használjuk fel, se nem osztjuk meg másokkal, az azt szüli, hogy mások abba az irányba tegyenek erőfeszítéseket, hogy minket meglopjanak. Nem beszélve arról, hogy sokszor a méhek halálra dolgozzák magukat azért, amit mások szimplán ellopnak. Dattatréja úgy gondolta, hogy ez kellene, hogy legyen az irányadó elképzelés a jóginok életében is. Nem gyűjtögetni, nem visszatartani, hanem megosztani. Mindez a spiritualitás tudás és a materiális javak terén is. Az kb. egyértelmű, hogy miért nem tesz jót egy spiritualistának az anyagi javak felhalmozása, de az is fontos, hogy ne tartsunk vissza tudást, ne misztifikáljuk saját személyünket. Adjunk át mindent, amit csak tudunk, hogy tudásunkkal és tapasztalatunkkal segítsük mások fejlődését.
  2. A második gondolati ív, pedig a helyzet ideális működését vetíti rá a jóginok életére. Ebben a helyzetben a jógin szerepe felcserélődik a méz vadászéval. A helyzet pedig a következő: A jógin kizárólagosan a spirituális fejlődésre összpontosít, így nem gyűjtöget, nem szerez be mindenféle tárgyat és eszközt az élete működtetésére. Viszont felkeres olyanokat, akik gyűjtögető életmódot folytatnak, és tőlük kér segítséget. Hiszen a jógi nem gazdagságot remél a patrónusaitól, hanem olyan egyszerű dolgokat, mint étel, szállás, egy hely ahol taníthat. Cserébe a jógin tanítást ad és áldást. Így mindenki jól jár. A materiális javakat felhalmozók is mert olyat adnak át, ami náluk többletként jelentkezik. Hiszen attól még nem lesznek képesek többet enni, vagy több időt eltölteni a napfolyamán azáltal, hogy jobb módúak. Szóval ők olyat adnak meg a jóginnak, ami nem jelent veszélyt a javaikra, viszont ezáltal helyzetbe hoznak egy személyt, aki nagyon sokat tehet, nagyon sok emberért. Tehát mindenki jól jár.

Szóval ebben a történetben Dattatréja az összes szereplőtől tanult valamit. 

Om Tat Sat

Baktai Ádám Hindu pap, a Védikus tudományok szakértője

Ui: Dattatréja előző guruja, az elefánt

Ádám névjegye

1976-ban születtem és 2 éves korom óta tanulom a Hatha Jóga tudományát. 6 évesen döntöttem a vegetáriánus táplálkozás mellett, és azóta gyakorlom komolyabban a Bhakti Jóga folyamatát. 15 éves koromban volt szerencsém kiköltözni Indiába egy tradicionális kolostor iskolába, ahol 10 éven keresztül nemcsak tanultam a Hatha Jóga, az Ájurvéda, a Védikus Asztrológia és a Zen Shiatsu rendszereit, hanem benne is élhettem ezeknek az ősi tudományok kultúrkörében is. A napi rend nem csak a hajnali 2 óra 30 perces kelés és a napi 2-2 órás meditáció és templomi szolgálat miatt volt felemelő, de még attól sem, hogy tradicionális sár és bambusz kunyhókban laktunk, ahol természetesen sem víz, sem villany nem volt, hanem a lehetőségtől, hogy együtt élhettünk azokkal a mesterekkel, akiktől tanultunk. Az elmúlt 20-21 évben, 4 kontinenst jártam be, mint tanár / terapeuta, és ezt az első kézből szerzett tudást próbálom átadni azoknak, akik megtisztelnek azzal, hogy eljönnek hozzám kezelésekre, jóga órákra, vagy azokra az oktatásokra, amelyeket rendszeresen tartok. Om Tat Sat Baktai Ádám
A bejegyzés kategóriája: Jóga, Védikus Tudástár
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..