3 évente egyszer van Purushottama hónap…

masMár többször írtam nektek arról, hogy a legtöbb lelki és vallási kultúra a Hold naptárat követi, és ezért éves szinten eltérő napokon szoktak megtörténni a spirituális ünnepek, még nálunk az európai hagyományok is, mint pl. a húsvét vagy a pünkösd.

Természetesen ezzel így vannak Indiában is. Minden évben 13 hold hónapot tartanak be, és mivel még így is marad egy kis extra azáltal, hogy a Hold 27 nap és 8 óra alatt kerüli meg a földet, minden 3. évben a 13 hold hónaphoz képest is van egy extra hónap, a Purushottama hónap.

A Purushottama szanszkrit szó az jelenti, hogy a „legmagasztosabb” de ezt a hónapot Amala mászának is hívják, azaz hibátlan hónapnak.

Idén, 2015-ben, is lesz ilyen. Június 16-tól, Július 15-ig fog tartani. Ebben a hónapban a szokás az, hogy lelkileg foglalkozzunk magunkkal. Meditáljunk, tanuljunk, rakjuk rendbe a belsőnket és iktassunk be olyan szokásokat, amelyek fent is tartják a rendbe tételeinket.

És persze ez nem azt jelenti, hogy hanyagoljuk el a materiális világ által támasztott felelősségeinket és feladatainkat, elvégre egy hónap azért elég hosszú. Minél több a felelősségünk annál több ember billen ki, a mi kibillenésünkkel. A Védák szerint nincs hitéletünk és civil életünk. Egy életünk van, aminek része a spirituális értékrendünk és a világi életünk feladatai.

Nekünk nyugatiaknak amúgy vigyáznunk kell az egyensúlyra, mert hajlamosabbak vagyunk dolgokat fanatikusabban látni és végezni. Sokszor az sem számít, ha az egész környezetünk azt nyögi, hogy mi éppen milyen szétcsúszásban vagyunk.

Nemcsak egészségesen eszem, hanem csak szüzek által szedett, és csak Irán területén megtermett királydatolyából sajtolt cukrot eszem. Nem elég, hogy gyúrok, mesterséges porokat is szedek hozzá, hogy gyorsabban látszódjék a keménységem. Nemcsak jógázom, hanem büntetem magam, és meghalok a szőnyegen, sérülést nem számítva, mert olyan hajlékony szeretnék lenni, mint az indiai mesterem, aki 25 éve gyakorolja azt, amit én 2 éve.

Szóval most nem azt kínáltam fel a Kutir honlapján, hogy legyen még egy olyan hónap, amikor szét tudjuk magunkat tolni, és újfent megbizonyosodhatunk, hogy nem vesszük eléggé komolyan lelki törekvéseinket. Nem!

Csináljunk valami természetest, a napjainkba beilleszthetőt, és ne mondjuk a szeretteinken spóroljuk meg az időt, hanem a felesleges dolgokon, amivel most többet fogunk foglalkozni a kis lelkecskéinkkel.

Íme egy kis inspiráció is, egy spiritualista élete, aki az élet minden területén ott volt a szeren, izzadtság szag nélkül. Az Ő eltávozásának évfordulóján indul ez a fantasztikus hónap.

Om Tat Sat

Baktai Ádám

Ádám névjegye

1976-ban születtem és 2 éves korom óta tanulom a Hatha Jóga tudományát. 6 évesen döntöttem a vegetáriánus táplálkozás mellett, és azóta gyakorlom komolyabban a Bhakti Jóga folyamatát. 15 éves koromban volt szerencsém kiköltözni Indiába egy tradicionális kolostor iskolába, ahol 10 éven keresztül nemcsak tanultam a Hatha Jóga, az Ájurvéda, a Védikus Asztrológia és a Zen Shiatsu rendszereit, hanem benne is élhettem ezeknek az ősi tudományok kultúrkörében is. A napi rend nem csak a hajnali 2 óra 30 perces kelés és a napi 2-2 órás meditáció és templomi szolgálat miatt volt felemelő, de még attól sem, hogy tradicionális sár és bambusz kunyhókban laktunk, ahol természetesen sem víz, sem villany nem volt, hanem a lehetőségtől, hogy együtt élhettünk azokkal a mesterekkel, akiktől tanultunk. Az elmúlt 20-21 évben, 4 kontinenst jártam be, mint tanár / terapeuta, és ezt az első kézből szerzett tudást próbálom átadni azoknak, akik megtisztelnek azzal, hogy eljönnek hozzám kezelésekre, jóga órákra, vagy azokra az oktatásokra, amelyeket rendszeresen tartok. Om Tat Sat Baktai Ádám
A bejegyzés kategóriája: Bhakti Kutir, Védikus Asztrológia
Kiemelt szavak: , , , , .
Közvetlen link.

3 évente egyszer van Purushottama hónap… bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Helga hozzászólása:

    Valahogy úgy kéne, vagy úgy érdemes, hogy az ember a “hétköznapi” dolgait csinálja úgy elmélyülve, vagy olyan megéléssel, hogy azok válnak spirituálissá. Először a főzésnél vettem észre, hogy mennyire bele tudom tenni magam. Nem is beszélve a sütésről, ami már eleve alkímia 🙂 Amikor a kollégáid pletyójában, vagy a családtagjaid nyifogásában, esetleg az orrod előtt elhúzó autóbuszban nem a felszínt látod, ami bosszant, hanem valami többet, akkor már jó helyen kapisgálsz. Attól még bosszanthat is, de a bosszantás is más lesz, ha nem beleéled magad, hanem megfigyeled, hogy milyen. Legalábbis én így látom. Most. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..