Hihetetlen, hogy már egy csomót írtam nektek az idei zarándoklatunkról, de ezt meg elfelejtettem.
Bhutánban egy folyómeder mentén haladtunk, amikor egyszer csak egy halász sas a folyó feletti pályájáról berepült az autóút fölé, és kb. 1-1.5 méterre a földtől elkezdett teljesen velünk egy vonalban felénk repülni.
A sas akkora volt, hogy a fesztávja szélesebb volt, mint a busz, amiben utaztunk, és vagy jó 10-15 másodpercig felénk repült. Olyan sok idő volt ez, hogy Szilvike teljes nyugalommal elő tudta kapni a gépét, be tudta kapcsolni és le is tudta fotózni a „madárkát”. Aztán már amikor olyan közel volt hozzánk a sas, hogy a sofőr elkezdte levenni a lábát a pedálról, akkor a sas oldalra dőlt és visszarepült a víz fölé.
Valamint, Bhutánban szinte minden ajtó mellé vagy fölé fel van festve Garuda, a sas Istenség, (meg 1 vagy 2 hatalmas akcióba lépett pénisz, de erről majd később írok nektek) szóval igen csak bizsergető volt egy ilyen találkozás Garudával.
Aztán meg, amikor Hanumán napján, Április 15-én Kalopani és Jomsom között poroszkáltunk egyszer csak felpillantottunk és észrevettük, hogy a Nilagiri hegy egyik csúcsa alatti orom, úgy néz ki, mint egy hatalmas majom arc. Erről is van fotó és ezt is közé fogom tenni, csak nekem az sincs még meg. Aznap búcsúztattuk a Nagymamám, és valahogy nem fotóztam le azt a csodát.
Ja, és 14 éve járok fel ebbe a folyómederbe, ahol szentkövekre is lehet bukkanni, és volt olyan, hogy majd egy teljes hónapot voltam fent a folyómederben Dél-Afrikai mesteremmel, de eddig még nem sikerült Hanumán követ találnom. Idén csak Hanumán napján, és kb. vagy másfél órát volt időnk szentköveket keresni, és persze mit sikerült találnom, természetesen egy Hanumán követ.
Szerintetek is ez egy óriási jel arra, hogy hatalmas Hanumán és Garuda arcokat tetováltassak a hátamra idén nyáron? Mert szerintem igen!
Om Tat Sat
Baktai Ádám